Kedves Olvasó!

E világban 1988-ban tűntem fel, és azóta Écs az otthonom. Érettségit a Jedlik Ányos Informatikai és Gépipari középiskolában szereztem. Felsőfokú tanulmányaimat a Széchenyi István Egyetemen informatika szakán kezdtem, de rövidesen átjelentkeztem a Nyugatmagyarországi Egyetem andragógus tagozatára - a művelődésszervezés, a kultúra, a pedagógia csábító hatására. Jelenleg postásként dolgozom. Hogy hogyan tovább? Az még a jövő zenéje.

Mindig is közel állt hozzám a fantáziavilág, a misztikum és a mitológia, a középkor képi világa; ezt több versem is tükrözi. Mert bár közöljön a vers valós tényeket, vagy vezessen el egy álomvilágba, mondandója mindörökké ugyanaz marad: Ez az ingatag világ álmok és lélek nélkül kopár sivatag csupán.

Verseket több mint öt éve írok, de nincs két éve, hogy publikálni kezdtem. A fiók mélyéről anya varázsolta elő őket, majd, később, Baráti Molnár Lóránt és Lévai Wimmer Mária költő-házaspár karolt fel, és indított el az Úton. Rövidesen, 2007-ben megjelent első verseskötetem, az Álmodó. A kötetért kiérdemeltem az ART-díjat, melyet a Cserhát Művészkör adott át nekem. Kezdeti, erőtlen lépéseim, úgy érzem, szilárd haladássá formálódtak. 2008-ban, magánkiadásban bár, de az egyre halmozódó versek (és már novellák is), megkívánták a Credendo Vides kiadását.

Szabadidőmet sokféleképpen töltöm: szeretem a könyveket és a filmeket, szeretek fotózni, kirándulni, és mostanában rákaptam a makettezésre is. Két, folyamatosan bővülő gyűjteményemre vagyok büszke: különleges dobókockáimra, illetve középkori fegyverkollekciómra (bár ezek csak élethű utánzatok).

 

Köszönöm: Sári Szabolcs,

azaz Tristän Haukka

Oldalmenü
Naptár